Nem gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz, de reméltem, hogy
valami könnyebb falatot kapok az első körrel, de sajnos tévedtem. Nem éppen rá
számítottam, de ha nem most, később így is úgy is a hálómba kellett volna
csalnom az angyalhangú énekest. Félelmemet félretéve vágtam bele ebbe a
kiskalandba.
A hódítás első lépéseként, hogy biztos sikeresen
kelepcémbe csaljam az áldozatomat egy szépítő körúton vettem részt barátnőm
jóvoltából, aki állt mindent, mondván az ő fejéből pattant ki ez az eléggé
abszurd kalandocska, akkor valamilyen módon be kell szállnia neki is. És hogy
máshogy szállna be, ha nem apuci pénzével. Igen ez Mirae, aki nem sajnálja a
pénzt a cél érdekében. Képes lenne akár milliókat költeni azért, hogy sikeressé
tegye azt, amit egyszer elhatározott és mostani célja az, hogy megmutassa nekem,
hogy lehet az ember boldog párkapcsolaton kívül is. Élvezheti az életet úgy is, hogy nincs mellette
valaki, aki bármikor ott van ha szükség van egy ölelő karra, ami megnyugtatja az
embert a nehéz pillanatokban vagy gyengéd szavakra, amik hangulatteremtőként ágyba csalják őt, vagy szeretetre,
ami nélkül képtelenek vagyunk élni. Én hittem abban a kötelékben, ami két ember
között kialakulhat, abban a láthatatlan láncba, ami egymáshoz köti őket, de a
mellettem ülő lány képtelen volt elhinni, hogy ez valóban létezik, hogy a
szikra, mely lángra robbantja ezeket a mély érzelmeket bármikor, váratlan
módon, akkor mikor a legkevésbé sem számítanánk rá fellobbanhat és lánggá növekedhet…
- Föld hívja B-t- integetett alig egy centire fejem előtt
Mirae.
- Igen?
- Jó lesz így a hajad? – egész gyorsan kapcsoltam, ahhoz
képest, hogy pillanatokkal ezelőtt még nagyon messze jártam innen , a való
világból. Fejem a velem szemben lévő
tükör fele fordítottam és mosoly t megengedve magamnak, fejeztem ki
elégedettségem, az új frizurámmal kapcsolatban. Mirae beszélt még néhány szót a
mesterfodrásszal, aki kezelésbe vett, majd egy csekket átnyújtva neki, hatalmas
vigyorral az arcán hagyta, hogy következő vendégével foglalkozhasson a fiatal
srác.
- Na mi van? Csak nem jó éjszakának nézel elébe? –
próbáltam megfejteni levakarhatatlan mosolyát, ami azóta húzódott az arcán
mióta elhagytuk a szalont.
- Nem, dehogyis. Hogy én meg ő? Viccelsz? !... Ami azt
illeti igen. – húzta meg magát a mellettem lévő ülésen, miközben utasította a
sofőrt, hogy forduljon balra a következő
utcán.
- Fel kéne hagynod evvel az életvitellel.
- Milyennel? Nem tudsz róla semmit Danbi. Sose próbáltad
ki…
- Igazad van sajnálom.
Ezután nem esett több szó köztünk. Csendben utaztunk a
következő szalonig, ahol kicsit tökéletlen bőrömből próbáltak valami
elfogadhatót kihozni. Több pakolás volt
az arcomon az elmúlt pár órában, mint egész életemben idáig. Ugyan barátom,
vagyis exbarátom szerint gyönyörű volt az arcom, az itt lévő szakértők nem így
vélekedtek erről és hidratáló masszákat keverve segítették bőrömet széppé
varázsolni. Az utolsó maszkot levéve döbbentem rá, hogy ez hiányzott ahhoz,
hogy a kissé érdes, rücskös bőrömet egy
sima, baba popsi tapintású bőrbe varázsolhassam. Mirae azonnal intézkedett és
elegendő mennyiségűt rendelt nekem fél évre ezekből a luxuscikkeknek számító
kozmetikai kenceficékből. Hálám jeléül egy aprót biccentettem, majd beültem az
autóba. Az utolsó állomás következett a
mai nap, egy hatalmas pláza. Barátnőm nem sajnálta a pénzt azt meg kell hagyni
, így pár órás rohangálás, válogatás és ruhapróbálás után több tucat szatyorral
a kezünkben érkeztünk vissza furikázónkhoz. Bepakoltunk mindent a csomagtartóba, ahol
annyi hely nem maradt, hogy egy kis tűt leejtsünk és hazafelé vettük az irányt.
Útközben elbóbiskoltam egy picit és elképzeltem, hogyan találkozok első prédámmal. Reménykedem, hogy a valóságban
nem egy autóbaleset közepette találkoznak szemeink a másikéval, majd a
kórházban eltöltött várakozás alatt kell elcsábítanom, mert valljuk be őszintén
nem éppen pozitívan indulókapcsolat lenne, hogy valakinek a legjobb barátját
elcsapod…
-B.
Mi az? Már megérkeztünk?
- Igen. –nevetett Mirae. Kicsi kótyagos fejjel kimásztam
az autóból és segítségül hívtam kedvenc sofőrkémet, hogy ne egyedül kelljen azt
a rengeteg cuccot becipelni a házba. Mikor végeztünk még visszamentem az
autóhoz.
- Holnap küldöm a további infókat.- puszilt arcon Mirae. – Addig pihend ki magad.
- Remek, telefonon közli. Legalább személyesen mondaná
el. - zsörtölődtem magamban, viszont
megfogadva tanácsát egy gyors fürdés után egyből ágyba bújtam, hogy ne azzal
kelljen kezdeni a holnapi napomat, hogy a több centis karikáim eltűntetésére szánok
időt…
Reggel az óra csörgésére keltem fel. Nehezen találtam meg a gombot, alig nyitott
szembogaraim mögül kibámulva, de sikeresen lelőttem a hangosan jelző kütyüt. Rossz szokásomhoz híven egyből a konyha felé
csoszogtam és feltettem egy kávét főni, ami nélkül képtelen vagyok rendesen
felébredni. Elfogyasztottam a gőzölgő
italt és visszamásztam szobámban. Az ágyra dőlve vártam, hogy mi a mai
feladatom és már éppen azon gondolkoztam, hogy bemegyek anyuéknak segíteni,
mivel ma egyetlen órám sincs, de telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Kimásztam puha párnáim közül és az asztalom
heverő készülékért nyúltam. Kioldottam a
biztonsági kódot és egyből az érkező üzenetre kattintottam:
"The game has started."
